Lirama

Összeszűkült
Az arc, amit éreztem
Hervadt, mint a levegő
Mégsem tudni az okát

Volt jópár olyan nap
Mely kissé könnyebb volt a tegnapinál
Egy bizonyos szintig tetszett
Mikor nem vettem észre, miről mesél

A nap sem más, mint
Önként vállalt vakság

A harc nyomait
Nehéz elrejteni
Másrészt viszont
Olyan büszkék lehetünk rájuk

Mennyire akarunk
Igazából emlékezni
Csak hogy tanuljunk a hibából
Amit nem ismerünk be

Válaszok igazságtalan kérdésekre
A helyzet miatt csak ködöt látva

Tegnap óta van öröklét, de
Holnapra megduplázódik
A mostani pillanat bölcsessége is
Nehezékké változik
A tükörképnél is törékenyebb
A választás jogossága

Az elméd megtört
Sehogyan sem látom
Ezt tisztán, a célban
Egyszerűen nem hiszek

Hogy neked jó így
Pedig sokmindent nem szabad
Ez mindig tudható
Erre nincs hely

A szépség cinikussá tesz, de
Még csak nem is segít beszélni az ellentétről

Tegnap óta van öröklét, de
Holnapra megduplázódik
A mostani pillanat bölcsessége is
Nehezékké változik
A tükörképnél is törékenyebb
A választás jogossága

Hittem
A halálban, ami
Valami okból nem jött el
Vártam
Bár fel sem készültem
Féltem
Pedig ez mind abból
Legfeleslegesebből van
Ami a mélybe került

Felismerem a kezem munkáját
És megélem a megújulását
Az el nem hitt mondat is
Megírt történet
A cél talán megadja
A folytatást a képnek

Tegnap óta van öröklét, de
Holnapra megduplázódik
A mostani pillanat bölcsessége is
Nehezékké változik
A tükörképnél is törékenyebb
A választás jogossága