Lirama

Azt mondják nekem
nyisd ki ezt az ajtót
a kíváncsiság üvöltéssé válik
vajon mi lehet mögötte
emögött az ajtó mögött
egy zongora áll
a billentyűk porosak
a húrok lehangoltak
emögött az ajtó mögött
ő ül a zongoránál
de már nem játszik többé
ah oly régóta

ott a zongoránál
hallgattam őt
és amikor elkezdett játszani
még a lélegzetemet is visszatartottam

Azt mondta nekem
hogy mindig velem marad
de az csak a látszat volt
hogy egyedül nekem játszik
dühöm tuzébe
öntöttem vérét
bezártam az ajtót
kérdezősködtek utána

Ott a zongoránál
hallgattam őt
és amikor elkezdett játszani
még a lélegzetemet is visszatartottam
ott a zongoránál
álltam mellette
úgy tűnt
mintha egyedül nekem játszana

Az ajtó nyitva áll
oh hogy üvöltenek
hallom az anyát rimánkodni
az apa megüt
eloldozzák a zongorától
és itt senki sem hisz nekem
hogy halálosan beteg vagyok
a bánattól és a bűztől

Ott a zongoránál
hallgattam ot
és amikor elkezdett játszani
még a lélegzetemet is visszatartottam
Ott a zongoránál
hallgatott engem
és amikor elkezdtem játszani
még a lélegzetét is vissza