Lirama

A déli szélre vár
Jön a hullám és a szél eláll
Az öregember egy legyezővel
Minden nap elsimítja a vizet
Tréfából behajítottam a követ
A vízben körök rajzolódtak ki
Az öregember szomorúan rámnéz
És ismét simára fésüli a vizet

A fehér homokban az öregember
Reszketve pipájára gyújt
Egyedül a víz és én tudjuk csak
Mihez kell neki ez a legyező

A sejtés alszik, mint egy vulkán
Habozva kérdeztem aztán
Fejét lehajtotta, úgy tűnt, mintha aludna
Mielott meghalt, azt monda

A víz legyen a tükröd
Csak amikor sima a víztükör, akkor fogod látni
Mennyi mese maradt még számodra
És a megváltásért fogsz könyörögni

A legyezőt testéhez szorította
Keze a haláltusában megmerevedett
Ujjait el kellett törni
A legyező a homokba esett

Az öregembert mindennap hívom
Hogy váltson meg engem
Ott maradok a déli szélben
És tudok olvasni a legyezőben

A víz legyen a tükröd
Csak amikor sima a víztükör, akkor fogod látni
Mennyi mese maradt még számodra
És megváltásért fogsz könyörögni