Lirama

Szorosan egymást ölelve állnak
Egy húskeverék, oly gazdag mostanában
Ahol a tenger megérinti a földet
Ott akarja elmondani neki az igazságot

De a szél megeszi a szavait
Ahol a tenger véget ér
Fogja a kezét, reszket
És megcsókolja a homlokát

Magával viszi az estét a mellében
És tudja, hogy el kell sorvadnia
A kebelén nyugtatja a fejét
És egy utolsó csókot kér

És akkor megcsókolta őt
Ahol a tenger véget ér
Az ajkai, finom és halovány
És a szemei felszakadnak

Az utolsó csók oly rég volt
Az utolsó csók
Nem is emlékszik már rá