Lirama

Gyere a csónakomba
vihar készülődik
és este lesz

Hova akarsz menni?
teljesen egyedül
hánykolódsz

Ki fogja meg a kezed
ha a víz
lehúz téged?

Hova akarsz menn? i
oly parttalan
a hideg tenger

Gyere a csónakomba
az őszi szél
kifeszíti a vitorlát

Most a lámpánál állsz
könnyekkel az arcodon
az nappali fény a látóhatár mögé hullik
az idő áll és lassan ősz lesz

Most a lámpánál állsz
könnyes az arcod
az esti fény elűzi az árnyékokat
az idő áll és lassan ősz lesz

Gyere a csónakomba
a vágy lesz
a kormányos

Gyere a csónakomba
a legjobb tengerész
hisz én voltam

Most a lámpánál állsz
könnyes az arcod
a gyertyáról veszel tüzet
az idő áll és lassan ősz lesz

Csak az anyádról beszélnek
ily könyörtelen csak az éjszaka lehet
a végén mégis egyedül maradok
az idő áll
és fázom