Lirama

Hosszú a keze, messzire elér, az a hír járja
Hogy kegyelmet nem ismer
Nem, nem
Hogy kegyelmet nem ismer

Azt beszélik róla, hogy a szeme
Akár a reflektor
Torkon ragad, szavad se marad
(Sortüzet nyit, gerincet hajlít)
Ha eltesz láb alól

Ha eltesz láb alól
Akár egy romlott kor
Tébolydából tébolydába
Hajszol a vasszigor

Bosszút forral a félig rovar, és azt hallod csak
Hogy angyal az égben nincs
Hogy nincs
Hogy angyal az égben nincs

Kezedre bilincs, ragtapasz a szádra
Bekötött szemmel a csodára várva élsz
És félsz
És jobb időt remélsz

Az a nagy helyzet, hogy veled ez a nemzet
Lassan a sírba száll
Ideje lenne felébredni
A rémálomból már

Az idő gyorsan száll
Ébredj végre fel
Üres zsebekkel, bekötött szemmel
Csak áldozat leszel

Óóó, én kegyelmet nem kérek senkitől se már
Óóó, rabszolgasorsnál jobb a hősi halál

Mitől félsz? Ébredj végre fel!
Gyáván csak áldozat leszel
Mitől félsz? Ébredj végre fel!

Az a nagy helyzet, hogy veled ez a nemzet
Lassan a sírba száll
Ideje lenne felébredni
A rémálomból már

Az idő gyorsan száll
Ébredj végre fel
Üres zsebekkel, bekötött szemmel
Csak áldozat leszel

Óóó, én kegyelmet nem kérek senkitől se már
Óóó, rabszolgasorsnál jobb a hősi halál

Mitől félsz? Ébredj végre fel!
Gyáván csak áldozat leszel
Mitől félsz? Ébredj végre fel!

Mitől félsz? Ébredj végre fel!
Gyáván csak áldozat leszel
Mitől félsz? Ébredj végre fel!
Gyáván csak áldozat leszel