Lirama

Fekete a hold, az égen a félelem lovagol
Szaggat a szél, az éjfél újra az úton ér valahol
Nem félek, és az sem baj, ha a lábam sárba lép
Elindultam, vissza most már miért fordulnék

Zavaros a víz, a felszín mennyi titkot rejt
Hallgat a mély, de én tudom jól, soha semmit nem felejt
Nem félek, és az sem baj, ha bőrig áztam már, mert
Tudom, hogy célhoz ér majd, aki egyenes úton jár

Lehet, a végén tényleg a fejemre szakad az ég
De nekem a kezdet csupán, ami neked már a vég
Lehet, a végén tényleg a fejemre szakad az ég
De nekem talán a kezdet csupán, ami neked már a vég

Tudom, az életem annál sokkal többet ér
Hogy ne legyen benne semmi, csak unalmas cirkusz és száraz kenyér
És lehet, a végén tényleg a fejemre szakad az ég
De nekem talán a kezdet csupán, ami neked már a vég