Lirama

Egyikünk sem, és nem is volt arany
Noha arra késztetjük az embereket, hogy ezt gondolják

Nem láttuk az egészet
Hogy mennyivel tartozunk
Idáig, hogy idehozták
A szemünk elé

Mindkettő jobb, mint a másik
Tudtunk minden lépést
Bókoltunk az alaknak a tükörben

[r:]
Mindkettő rosszabb, mint a másik
És hogy ölik egymást most
Vakon ismételgetik ugyanazt a mondást
Hogy milyen jók ebben az esetben
Undorítóbb mint a másik, mindkettőjük tette
És nem csinálhatják vissza
És nem láthatják, hogy mindketten
Csak rosszabbak, mint a másik

Hatalombiztos, és rendkívül büszke
kifejezéssel az arcunkon, lezuhantunk

Az újjászületés lehetséges
De csak a dalokban
Amikor mindenkinek fizetnie kell
A számlákat a játékaikért

A király jogar nélkül, mint a királynő
Még mindig tükreiknek bókolnak

[r]

Nem törheti össze
Nincs más, ami hiábavalóbb
Csak azt veszi észre, amikor valaki mond valamit
Ha szeretné hallani
Ez nem számít, ha jó is
Feljogosítja, hogy lerombolja értékeit

[r]