Lirama

Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.

Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

Most is téged hívlak,
Bár hidegnek látszom,
Magamat feszítve hídnak,
A halállal játszom.

Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

(Olyan, mint egy tündöklő angyal...)

Tükröt tartasz az égnek,
Szabad vagy,
Nincsen kitől félned,
Csak magad vagy.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.