Lirama

Kőszemüket lecsukják a szentek,
A város minden zaja bűnre hív,
Az óriások összementek,
Mondd, miben tudnál hinni így?

Csapóajtók szárnya rebben,
Feletted neonszínű Nap ragyog,
Táncolsz mégis önfeledten,
Hiába hívnak most az angyalok.

Lázadj fel újra,
Lázadj és élj,
Álruhába bújva,
A jövő eljött,
Így minden okod,
Megvan rá,
Hogy félj.

Nálad a hiány sűrű vendég,
Reszketsz, ha reggelente megérint,
Benned a hűség már csak emlék,
De még egyszer búcsúzóul feléd int.

Lázadj fel újra,
Lázadj és élj,
Álruhába bújva,
A jövő eljött,
Így minden okod
Megvan rá,
Hogy félj

A dühömet mindig dalba fojtom,
Mert nem kötelező meghalnom így,
Bennem az álom beszél folyton,
A kényszerű bűntől megszabadít.