Lirama

Edda - Börtön

Sittre vágtak néhány évre tévedtem nagyon
Fiú vagyok-e vagy lány már magam sem tudom

A gyengén a rossz nem segít
Az erõset csak emeli
Láthatatlan bilincseit az élet rám teszi

Megfagyott a lelkem
Nincs már olyan ember
Ki felmelegít engem

Látóknak a sötétrõl beszélni
Végképp nem lehet
Minden újabb próbálkozástól
Ó csak fáradtabb leszek

De beszélek még velük
Legyen bárhogy is
Akik a friss levegõt harapják
Pedig a helyük itt lenne, itt

Az enyészet útján
Az enyészet útján
Egy ítélet már végképp elég
A bélyeg végig elkísér
Az enyészet útján mindenki megég
Ember kérlek te ne ítélj el.

Ezt megúszni ép ésszel
Nem semmi feladat
Egy szál ruha s az egyedüllét
Kemény, kemény iskola

Asszonyomat látom,
Ki másnak szeretõ
Emberen nem segíthet
Egy élő, élő temető