Lirama

Menjünk együtt a sötét erdőbe
Süllyedjünk a szelíd éjbe
Az arcokon cseppek
Nem akarom tovább cipelni a haragot
Törött minden fogunk
Kormos a húsunk

Nem vagyunk szakadékban
Nem vagyunk túl mélyen

Nem szabad megkérdezni árát az ajándéknak
Ami mindig segít
Mikor elszabadul a tűz
Be kell dobni a madzagot a halnak
Jobban látszik az út
Ha letérdel az akarat

[r:]
Nem vagyunk szakadékban
Nem vagyunk túl mélyen
Kígyók a szemekben
Kígyók az elmében

A békét fekete vasba öntötték
Leengedték a hideg sírba
Az élet gyökeréhez
Egyáltalán nem szabad látszania a fénynek
Ami mindig segít
Felfedi a hazugságot

[r]

Nem vagyunk szakadékban
Nem vagyunk túl mélyen
Nem vagyunk szakadékban
Nem, nem, nem
Nem vagyunk szakadékban
Nem vagyunk túl mélyen
Nem vagyunk szakadékban
Nem, nem, nem
Nem vagyunk szakadékban
Nem vagyunk túl mélyen
Nem, nem, nem
Nem vagyunk szakadékban