Lirama

Oly furcsán néznek rám az emberek, nem értik mi van velem.
Mitol vagyok ilyen szomorú.
Hívnak mindenhova, de nem megyek, miattad még szenvedek.
Miattad lettem ilyen.

Mikor meglátlak téged, a szívem a torkomban dobog,
Úgy érzem magam, mint egy szégyenlos kisfiú.
Te nem látod az egészet, ezt csak én érzem nagyon,
Segíts, hogy legyen kiút!

Hogy mondjam el neked, mi az mit érzek?
Úgy fáj, hogy elmentél, hogy egyedül hagytál!
Hogy mondjam el neked, hogy érted élek!
Ezt a dalt küldöm neked, csak neked...

Már a nap sem tündököl oly fényesen, azóta ezt kérdezem:
Mi rosszat tettem én neked?
Hiába próbállak nem szeretni, nem tudlak feledni.
Úgy vágyom még rád!

Ha tudnád, hogy hány éjen át kívántam, hogy:
Itt legyél velem, fogd a két kezem.
Ha tudnád, hogy hány éjen át kívántam, hogy:
Szeress újra még! Hogy mondjam el?