Lirama

Ha az élet elcsitul, a sötét ránk borul,
Ébred az éj, ébred az éj.
Csupa fény vakít, és színes rongyait
Feldobja a múlt, feldobja a mély.

Jól vigyázz, nem tudod, mit rejt a,
Jól vigyázz, véres ujjak járnak a szirmodon.
Szédülten repülsz, nem érzel már veszélyt,
Kézbe foglak, őrizlek, ne félj!

Vigyázok rád, holdvirág.

Csak nekem nyílj, szép ezüst virág,
Díszítsd éjszakám!
Csak nekem nyújtsd szirmod illatát,
Holdvirág!

Ha a nappal elvakít, összehúzod szirmaid.
Neked túl sok itt a fény, túl sok itt a fény.
Köztünk csukott szemmel lépsz, és álmaidban élsz.
Szép éjjel, szép éjjel.

Idegen vagy itt, benned csillagóra jár,
Megérint a Hold és én látom, ébredsz már.
Szédülj és repülj eljött most időd, hogy élj,
Kézbe foglak, őrizlek, ne félj!

Vigyázok rád, holdvirág

Nekem, csak nekem nyílj, szép virág!
Ezüst éjszakán
Nekem szirmod illatát,
Holdvirág.

Csak nekem nyílj, szép ezüst virág,
Díszítsd éjszakám!
Csak nekem nyújtsd szirmod illatát,
Holdvirág!