Lirama

Rég kérlelem én, legyen végre enyém.
Ő mondja, igen, de úgy tesz, mint aki nem.
Hív, súgja, látni kíván, kacag közben a két szeme rám.
Én újra lépremegyek, s a vége az lesz, hogy most sem szeret.

Tán hazug a lány, ki tudja?
Csupa talány,
Oly feltűnő a szerelme,
Hogy szeretne, de nem mer ő.

Oly rég szeretem, várom, hogy enyém legyen.
Ő mondja, hogy lesz, mégis ellene tesz.
Már végleg összezavar, miért mondja, hogy engem akar?
Miért, kérdem, miért hiteget, erre mondja, mert nagyon szeret...

Tán hazug a lány, ki tudja?
Csupa talány,
Oly feltűnő a szerelme,
Hogy szeretne, de nem mer ő.